#528
Visszaküldtem az alfanőstényt vidékre.
Nem részletezem, de az elmúlt hétvégén kicsúcsosodott az a krízis, amiben gyakorlatilag tavaly nyár-ősz óta vagyok, az első szakítás óta.
Igen, azóta tart, és a legsúlyosabb, hogy ezt én sem láttam (be). Hozzám nőtt, természetes közegem lett. Dagonyáztam benne, mint egy malac. Sokminden változott közben bennem és körülöttem, de ez nem, a változások mind csak a felszínt karcolták. Az összes létező derbyre beneveztem a döglött lóval és nem értettem, miért néznek rám hülyén.
Úgy érzem, ennek az egésznek egyfajta íve van, ami elérte a mélypontot és innen, akármi is történik, már csak felfele mehet. A legrosszabbon túl vagyok. Végre-valahára elegem lett. A mazochizmus határát súroló (túlmenő...) és minden fasságra felmentést adó testi-lelki szenvedélyből, a kötelező körökből, a remegő gyomorból, a bűnből és bűnhődésből, a ki- és beugrási kísérletekből, a sóhajokból, a szájkaratéból, a falra hányt borsóból, a lelkiismeret-furdalásból, az önképem légkalapáccsal való szétveréséből, a dühből, a hallgatásból, a felesleges szavakból, a birtoklás soha ki nem elégülő kényszeréből, szóval mindazon keretekből (ketrecekből), amik nagyrészt definiáltak és kijelölték az érzelmi-szellemi mozgásterem egy bő év óta már.
Nem katarktikus megkönnyebbülés ez, a katarzis fájdalmas volt és pokoli rossz. Csak olyan csendes, belül mosolygós, mint gumimatraccal ringani a tavon, csukott szemmel. Ilyen.
Kibaszott nagy dolog nekem ezeket most leírni, a billentyűzet dicsfényben fürdik.
Viszont ennek a blognak itt lehet, hogy vége. A fentiek miatt. Már akkor kivégeztem, amikor töröltem a régi dolgokat tavaly ősszel. Azóta sem tért magához, lusta, kövér, kedvetlen herélt kandúr lett. Kell majd esetleg valami más, máshogyan. Meglátjuk.
Azért annyit még elmondanék, hogy egy nőt, kedves olvasók, birtokolni kell. Egy nőnek pedig hagynia kell magát birtokolni, miközben rafináltan kelti a birtokolhatatlanság látszatát (fontos). Ez egy hallgatólagos, konszenzuális játék. Másképp nem megy. Egy nő, akit nem lehet birtokolni - hadd ne fejtsem ki, mit értek birtoklás alatt, mindent - csokinyuszi a plexifal mögött. Az ember, a férfi, az állat egyre jobban kapar és nyáladzik utána, kiforduló szemekkel őrjöngve törné át a falat, de ha nem megy, előbb vagy utóbb, véres fejjel és csapzottan és lihegve rájön, hogy felesleges. Mert nem a nyusziért csinálta. Csakis a fal miatt. A kibaszott fal miatt.
A csokinyuszik pedig, mint tudjuk, elolvadnak. Szép estét.
remek felismerés.
mindenesetre a herélés előtti blogodat nagyon-nagyon sajnálom, hogy eltűnt a süllyesztőben.
a katarzisokról általában annyit, hogy leginkább kínos szorulások utáni nagy megkönnyebbülésekre hasonlítanak. ;)
pedig ez az első blog amibe mertem kommentelni amikor eszembe jutott. Kár. [önzés off]
Hogy mertél?!? :)
jóvanna nem megy az olyan könnyen, főleg ha ennyire személyes ;)(főleg mert se élő, se tandem, se blog, legalábbis freeblogos nem)
de amúgy örülés meg halál a csokinyulakra, jöjjön a szalon/vattacukor:)
ez de durva. komolyan.
macskásblogot helyette...?:)
na jó, tudom, h én vagyok az Idegesítő Monomacskamániás Kommentelő, de én is nagyon sajnálnám, ha bezárnál....
ja, és még annyit, h a macska pont mint a nő: hagyni kell, hogy birtokolhatóvá szelídüljön magától;)
ez nagyon tetszik... amúgy is kedveltem a megfogalmazásaidat, de ez most nagyon betalált nálam...
hiába, ez a fal dolog azért úgy látszik a másik oldalon is műxik... ez most nekem sokat segített :)
Wow...ez egy nagyon-nagyon bejegyzés volt!!! talán hülyén hangzik, de grat. hozzá. meg mit is akartam még...Jah, igen, egy idézet, majd az okosok megmondják, kitől: "A férfi jutalma a nő. A nő jutalma a tudat, hogy ő lehet a jutalom." (valami Rousseau vagy Schoppenhauer :-) Ringatózzál csak azon a tavon!
na végre, b+!
(blogod meg úgyis lesz máshol másnéven, amit nekem elárulsz. ;)
most nem fogok nyervákolni, hogy ne hagyd abba, bár hiányozna, dehát a tied...
viszont az alfanőstényes mondatnál a pont.
csak a szövegre:
kezdenek újra gyűlni a hosszútávfutós klavia-túrák :)
felsimersz és fejlődsz.
úgyhogy no para.
herélt kandúr :DD
ez szép volt phnb. méltó búcsú a blogtól. szia.
Szia, én megértem, 5 éve átmentem egy hasonlón és felégettem magam mögött mindent. De utólag rájöttem, hiba volt. Lehet hogy Te is így fogsz érezni majd, egyszer.
Egyébként a nő birtoklásával kapcsolatban rövid megjegyzésem (mivel én is az vagyok): az okos nő elhiteti veled, hogy birtoklod, miközben birtokolhatatlan.
szép
ez a birtoklás dolog meg annyira de annyira betalált. én szeretek birtokolva lenni. de miért kell a pasiknak mindig csak olyan, akiért meg kell dögleni? értem én, a vadászat meg az izgalom, de aki elérhető, az miért lesz rögtön unalmas?
www.youtube.com/watch?v=FH5b0kFyK0Q
(tudom, én is utálom a kommentár nélküli youtube-linkeket)
respekt
"Úgy érzem, ennek az egésznek egyfajta íve van, ami elérte a mélypontot és innen, akármi is történik, már csak felfele mehet."
Hajrá! :-) És persze vigyázz magadra!
Nemá wazz, mi lesz velem borkóstolási bullshit generátor
nélkül...
Köszönöm,hogy olvashattam.Köszönöm az őszinteséget.
sok beszédnek sok az alfa
ez de jó bejegyzés. tömény igazság! megérte végigolvasni:)780wv1
nem leszek népszerű, pedig birtokolni a pénzt, a hatalmat, meg a rabszolgát lehet csak.
vagy nem fogalmazol pontosan, vagy képzavar van, vagy valamil
a csokinyulak biztos, hogy mindig elolvadnak, ugye? :) es orulok h. vegre kezdesz magadra talalni! :) bar szerintem ne hagyd abba a blogolast. kifejezetten elvezetes stilusban irsz! ... es ringatozz a gumimatraccal! csak ugy! minden jot! :)
Lassan egy éve olvasom ezt a blog-ot.
Mást/másét nem.
Ha van folytatás, szívesen kanyarodnék arra.
S.O.S. phnb, jaq (obispal) whoever is out there ;-)
Hát itt meg mi történt? Mi ez a nagy kékség?
A bánatról nekem mindig Sagan jut eszembe valahogy így ...és iregyelte őt ezért a csodálatos fájdalomért, melyben tudta, neki már soha többé nem lesz része...
kérem szépen, lehet tudni valamit a szerző állapotáról/egyéb olvasnivalójáról?
csodálatos tool ez a borkóstolási
hosszú ideje tartom nevetségesnek az ilyeneket beszélő szakértőket
Csak nekem tűnik úgy, hogy itt vége szakad a bejegyzések árjának? Te bejegyzés-árja?
Nem lesz ez így jó.
Benéztem, hátha... de nem. Őszintén sajnálom.
írj még pls
Kizárt dolog,hogy aki ilyen blogot csinált ( a dícsérő jelzőket most mellőzöm), az ma ne írjon valahol egy másikat.Gyanítom,hogy belőlünk,olvasókból is elege lett...
Csatlakozom juc 2008.06.09-i kommentjéhez.
Mivel optimista vagyok, azért ide vissza-visszanézek.:)
Az olvasókból nem lett elegem, ez a blog pedig nem folytatódik.
off
href.hu/x/6jqi
Azt hiszem, erről a blogról lemaradtam, épp a legutolsó bejegyzésre estem be. Nagyon szíven ütött, az emberek ugyanis általában nem tudnak maguktól változtatni, csak amikor vége a mesének. És megragadni ezt a legvégső pontot, leírva látni, szívszorító és egyben felemelő is.